Létezik a gyanúja, hogy a Kökösi rendőrség, meg az a gyanú is fennál, hogy Sántha Gyula polgármester áll a hátterében, hogy az ügyészségi feljelentésünk nyaka, a telkünk ügyében, ki van törve.

Nagyon különös volt az egyik feljelentéssel kapcsolatos nyilatkozat írás. Craciun Adrian kökösi rendőr vette fel a nyilatkozatot, ami azzal kezdődött, hogy mi az ő álláspontja és nem az, hogy mi a mienk. Mivel a feljelentés tartalma többlet földeladás, gyanúja volt, (bizonyíékokkal) az ügyhöz hozzátartoztak bizonyos számítások. A rendőr hamar bebizonyította számításokkal, hogy már pedig nincsen igazunk. A nyilatkozatírás lényege az volt, hogy bebizonyítsa nincsen igazunk, minden rendben. Mivel ő más számítási módszert követett, kóta szerint számította és nem úgy mint én négyzetméter szerint, nem tudtam követni. Mondtam én nem értem. Erre arrogánsan rámszólt: nem akarom érteni. A lényeg az volt, gyanúm szerint, hogy kicsikarni egy nyilakozatot, melyben beismerjük, hogy tévedés az egész – és a Kozma család, Alexandru és Elisabeta, nyugodtan telekkönyveztethetnek, mert be van bizonyítva, hogy semmi gond az adásvételi szerződésükkel, mely bizonyítékként szerepel, a perben melyben kérik a vagyonközösségből való kilépésüket. De ugyebár Kozmáné a polgármesterék csicskása volt, ami gondba ejt.

Hát meg is írtam a kedvére való nyilatkozatot a rendőrnek, mert összezavarodtam és észrevettem, hogy van egy számítási hiba benne – ami végüls is nem befolyásolta a többleteladás tényét. Gondoltam visszavonom, újra számítom és új feljelentést teszek.

Az újraszámítással rájöttem, hogy hol volt a trükk, mivel szívatott, meg a rendőr, vagyis mire gyanakszom, hogy történt. A Certificat de mostenitorban, az Örökösödési igazolásban, a bevezető részben, a telekkönyv teljes leírása van, ami az összterületet, meg az elhunyt tulajdonát illeti. Alább szerepelt, hogy ténylegesen mi képezi a hagyaték tárgyát, ami kevesebb volt, mint az össz tulajdon, egy kóta nem volt bevíve a hagyatékba. Na itt volt a csel, hogy nem vitték be, de létezik a gyanúja, hogy eladták a Feleségem anyja és nővére Zsigmond Mária. Vagyis az ők részüket a 3/28 részből el is adták a gyanú szerint, de tovább telekkönyveztették is. Valószínű azt tervezték, hogy el is adják, és nagy lelkűen le is monmdanak róla, ugyan arról a területmennyiségről. Feltételezésem szerint a rendőr csele ott volt, hogy számítási alapul nem azt vette ami ténylegesen bent volt a hagyatékban, hanem az össz tulajdont mi szerint, ha alapul vesszük, minden rendben van, nincsen többlet eladás.

Nagyon érdekes, hogy a feljelentésünk annak a rendőrnek van adva, kiről, ha nem is név szerint, de cikkben kipellengéreztem a Nyugati Jelenben - nem bosszú ez véletlenül, azóta is kérdezem magamban. Nem lehetőség van adva neki a bosszúra, a gyanúm szerint, hogy aztán Szentgyörgyön kedvesen szembe vigyorogjon, hogy a második feljelentésnek is kitörte a nyakát – aminek fennáll a gyanúja.

Természetesen ez úgy van beállítva, mert rég megy az ügy, hogy mi vagyunk a “piszkapetik” és akik eladták és a vevők a rendesek, kiket mi piszkálunk.

Ebben a szellemben viszonyult a Feleségemhez a kökösi református lelkész is, Kovács Levente, aki azt mondta a Feleségemnek, hogy magát a nővérei is megvetik (Zsigmond Mária, Török Piroska). Kérdem én azt, hogy milyen lelkész, aki valakinek a megvetéésvel egyet ért – biztos, hogy nem a Jézusi szeretet beszélt belőle. Jézus nem potyára vetette meg kora egyházi vezetőit. Az érdekes az, hogy akik ma a szószékról Jézusra hivatkoznak, nem különbek azon zsidó vallási vezetőknél kiket Jézus megvetett.

De nézzük meg, hogy volt a házeladás, kiket véd Jézus szolgája?! Amikor eladták Kozmáéknak, arról volt szó, hogy határokmaradnak, csak azt adják el, mit az öregek használtak, hogy végül kiederüljön, hogy az udvarunknak is majdnem fele el van adva. Nem beszélve az utólagos homályosításokról, hogy itt a határ, hogy nem ott, csak egy kicsít vesznek el – ez a vevő, Közma úr homályosítása volt. Aki, amikor az adás-vétel után valami léceket hoztam el az udvarról, hisztérikusan hátra rohant hozzánk és félrevezetésből tappogtatott a határon, ameddig az öregek használták, hogy de értsük meg ott a határ. A rendőrség is gyorsan a segítségükre síetett, hogy márpedig nincsen mit ott keressünk, mert el van adva.

Egy idő után Kozmáék lebontották a házat, úgy kétharmadba, hogy újjá építsék. Feljelentettük, mivel aztán viszakoztunk. Sántha Gyula polgármester a jelentés nyomán kijött és nagyon érdekes szövege volt, hogy ha nem tetszik valami, mi költözünk a kétharmadába lerombólt házba és Kozmáék a mienkbe, vagyis az volt a gyanúm, hogy megfélemlítéssel vagyunk manipulálva – sajnos aminek akkor be is dőltem. Nem tudom, hogy amikor beszélgettünk Sántha Gyula polgármesterrel, valami szörnyen büdös alkohol szagot, honnan fújhatott arra a szél.

De nem csak az építkezéseket ellenörző hivatalnál jelentettük - ahol megint az volt az érzésem, mintha meg akarnának félemlíteni, mert a főnök azt mondta, mindenki megjárhatja, kérdésemre aztán viszakozott, pontosított, hogy csak azok, kik bontottak – hanem a rendőrségen is Kökösben. Frunza Neculai helyi rendőr parancsnok érdekes módon, amikor érdeklődtem, hogy milyen hivatalba lehet jelenteni, nem oda küldött ahova kellett volna menni, hanem egy olyan megyei hivatalba, ahol feltételezhető, hogy Kozmáéknak volt ismerősük, emberük.

Annak ellenére, hogy visszavontam a feljelentést az építkezéseket ellenőrző hivatalnál, Kozmáéknak azt mondták, hogy nem szabad építkezni, vagyis újjá építeni. Természetesen ők újjáépítették a házat. Engedélyük nem volt, hogy legyen, mert a vagyonköözsségből nincsenek kilépve, tehát törvénytelenül építették újra a lakást, gyanunk szerint. Érdekes ez a kökösi hivatalosságok nem látjá – föleg, ha a tulaj csicskás a polgármesteréknél. Sántha Gyula polgármester, a napokban történt telefonbeszégetésünkben azzal a csellel jött, hogy sok el van nézve nekünk. Kérdem én azt, hogy másnak nincsen több elnézve?! Vagy valakik nem maguknak néznek el dolgokat?!

Egyet grantálunk, hogy ez a föld ügy nem egy könnyen fog véget érni. Egy bíróság döntés, még nem a világ. Már csak azért is, mert fennáll a telekkönyv hamisítás, vagy valami zsönglőrözés gyanúja a telekkönyvben, amely ügyben csak ügyészségi feljelentést fogunk tenni.

Nagy Attila (Puli) – Kökös, Kovászna megye

Kedves Gyurcsány Ferenc, mondjátok meg Orbánnak és feleségének, hogy bennünket székelyeket, erdélyi magyarokat nem kell tanítani sem vallásra, mint tette a felesége régen a Marosvásárhelyi Rádióban, sem nemzeti identitásra, mert mi is tudjuk és van akinek nem csak a száján van mindkettő, mint az Orbán családnak.

Van akinek így szól: Akkor hiteles a nemzeti identitás szánkon, ha az a lelkünk láthatatlan mélyrétegeiből forrásozik, mint a forrás a földből. Ebben a láthatatlan identitásban van valami isteni, szent, mert a lelkünk láthatatlan tartománya hasonlít leginkább Istenhez.

Orbánék kereszténysége farizeus, mint ők, köpönyegforgató, csak a szájukon van, Orbán  a "Nagy Farizeus". És az alkotmány ami készül sem nevezhető egyébnek, mint "Farizeus Alkotmánynak", mert a kereszténység amire hivatkoznak, amit betesznek a preambulumba, az már rég halott, az már rég csak a betű kereszténysége, a biznisz kereszténysége. Az országot ilyennel szédíteni, hogy keresztény állam, keresztény értékek, irreális. Ez a kereszténység nem az élő lélek kereszténysége, a lélek belső képeinek kereszténysége, az élő vallási kép kereszténysége, a belülről való meghatározotttság kereszténysége és nemzete, hanem a Szokráteszi, a puszta fogalmi meghatározás kereszténysége, a halott fogalom kereszténysége, ez az új alkotmány, a "Farizeus Alkotmány" kereszténysége, a puszta lélek nélküli meghatározás kereszténysége, melyben nincsen élet, csak puszta fogalom. Nem azok vagyunk, minek racionálisan, fogalmilag, tudatilag magunkat, hanem azok vagyunk, aminek élete van lelkünkben. Egy puszta racionális meghatározás az Alkotmányban nem tesz kereszténnyé egy országot, de Európát sem. Az tesz kereszténnyé egy nemzetet, ami  a lélekben van, a lélek élő vallási képei. Ahol élő a kép  a lélekben, ott nincsen szükség meghatározásra, formális önmeghatározásra, mert természetes az élő vallási kép a lélekben. A kereszténységben az élő képek, az élő lelki vallásosság halála a száraz rációnak, a Szokrátészi alapu gondolkodásnak és teológiának köszönhető.  Ilyen "keresztény" Alkotményt csak olyan emberek kutyulnak össze, kik maguk is halott fogalmak. Valamikor lelkész voltam, majdnem két teológiát végeztem, az elsőt a katolikust végzés előtt ott hagytam, tudom miről van szó. Most egy felekezethez, sem szektához nem tartozom.

Na meg a kettős állampolgárság, hát az egy nagy átverés, igazi "Nagy Farizeushoz" méltó, mert a farizeus halott betűvel szédíti, öli meg a nép szellemét, lelkét. Állampolgárságot adni, nem nemzeti tett volt, hanem nemzet árulás. Puszta halott papírt adni a magyar kisebbségnek és elhitetni velük, hogy ez egység, nagy dolog, nemzet árulás, a kisebbség elárulása. Papirt puszta formát a népnek csak a farizeus ad, az igazi "államférfi", a "próféta" szellemet nyújt, élő szellemet.  Az igazi államférfi olyan, mint a magvető, ki jó magot vet a megfelelő földbe, a lélekbe. Tudom ő szeretne próféta lenni, de hamis próféta ő, farizeus. A papír, a puszta forma, mi  a kettős állampolgárság, nem teremti meg a nemzeti egységet, az egység szellem, mi bennünk élő, sajnos ma halott a magyarságban. A forma mindig külső, kívülről nem lehet nemzeti egységet teremteni, csak belülről, a szellemből, ezt csak "próféta" tudja megtenni, na nem az Orbán fajta.

Végül is az a sok hiszti, harag dec. 5-ért egy nemzeti álarcba bújtatott nemzeti "műbalhé" volt. Sok hűhó semmiért, egy puszta papirosért, formaságért.

Trianon óta nem tudom, hogy valaki verte-e át, így, puszta pártérdekből a határon kivüli magyarságot, nem biza. Igaz Mohács az erdélyieknek köszönhető, Zápolya verte át a magyar királyt.

A magyar társadalmat amivel megoszák, egyesek, a nemzetiek, keresztények, hogy nemzeti - nem nemzeti, keresztény - nem keresztény, álprobléma, mert a kereszténység betű, a nemzet puszta forma ideológia, egyik sem élő szellem, egyik sem a lélek tartalma, identítása.

Végül is a kettős-papíros azt bizonyítja, hogy mi nem a tartalom nemzete vagyunk, hanem a formáé - ezt bizonyítja az itteni lelkesedés is. De ha nagy lesz ám a koplalás, itt Erdélyben, akkor hamar elfelejtik Orbánék jótettét, vagyis a kettős-micsodát.

Lolának igaza van, Pénteknének, hogy ebben van valami megalázó, ebben a kettősben, hogy nekem valakiknek kell igazolnom magyarságomat. Már csak azért is fura mert én székely vagyok, nem magyar, ne rabolja el senki Orbán fia székely nemzeti identitásomat. A magyar igazolványt sem kértem, hogy egy tetű intézmény igaozlja azt ami belül van, nem vág össze. Csak sajnos a nemzeti magyarnak forma kell, szellemi tartalom nélkül, minél több, abban szeret tobzódni. Ez már csődöt mondott nagyon sokszor. Egy román népdal énekes mondta, George Sarac, Biharból, hogy a románoknak nem voltak kőváraik Erdélyben, mint  a magyaroknak, nekik a lekük volt  a vár és a lélek vára győzött a magyarok kővárai felett. A formát legyőzte a lélek a szellem, ezért veszítettünk  a románokkal szemben - de nekünk  a forma az istenünk. Az autonómia is csak forma, ezt kevesen hiszik.

Megalázó, hogy Orbán csak eszköznek használ bennünket kisebbségi magyarokat, a kettős állampolgárság ürügyén, önös hatalmához, ez a megalázó nem december 5. A kettős állampolgárság se nem oszt se nem szoroz megmaradásunkban, mert a nemzeti vitalitás olyan mélyrétegeiben van az ember, a nemzet lelkének, hogy oda adminisztrativ intézkedésekkel nem lehet hozzaférni, csak csenddel. Ehhez a gondolathoz tartozik, hogy az Orbán pártiak azzal érvelnek, hogy a zelőző kormányzása idején egytemet hozott létre Erdélyben. A látványos tettek, mindig azt juttatják eszembe, hogy az ilyesmiktől nem lájuk, hogy a nemzeti megmaradás először is egy eléggé ráción túli dimenzión múlik. A ráción túli dimenziótól függ, hogy a rációval felépített intézményben hány magyar fog tanulni, úgy ötven év múlva. Vagy románokat fognak felvenni majd, hogy a kevés magyar diák miatt ne szűjön meg az egyetem. Magyar állami pénzen román diákok fognak tanulni. Na csak eljászottam a gondolattal, lehet rémeket látok.

Előre bocsájtom, hogy nem minden asztrológus sarlatán, de vannak közveszélyes sarlatánok: egy közveszélyes, sarlatán asztrológus, a közeli megyéből, éveken keresztül előadásokat tartott Háromszéken, és tanítványokat is gyűjtött szédítő eszméinek. Nincsen baj az asztrológussal, míg nem akarja átvenni az orvos, a pszichológus, a pap szerepét egy személyben. Nincsen gond addig, míg nem akar az emberi életek egyedüli irányítója lenni, olyan ki mindent tud. A megyénkben vendégeskedő asztrológus sarlatánsága abban van, hogy át akarja venni mások helyét, mert egyedül ő tud mindent. Ő testesíti meg a kommunizmus sokoldalúan fejlett emberét, mert ahogy láttam a hirdetési plakátjain, író, asztrológus, több dános karatés egy személyben. Az ilyen, a pszichológia szerint, az én inflációjában szenved., mert a mindent tudó bölcs archetípusának uralma alá került. A történelemben mindig azok voltak a veszélyesek, kik az archetípusok megszállottjai voltak.

Bármilyen lelki vezetőnek, legfontosabb kötelessége, hogy tisztelje a vezetett szabadságát, hogy meghagyja az önálló ítélet, az önálló döntés szabadságát. Sőt a lelki vezető célja az kell, hogy legyen, hogy növelje annak a szabadságát kit vezet. Hamvas rajongó asztrológusunk itt jelent veszélyt a hozzá fordulók számára, hogy mindent tudásával elveszi az illető szabadságát. Önkényesen beleszól az emberek életébe, veszélyes tanácsokat adva krónikus betegeknek, hogy ne szedjenek gyógyszert, mert a betegségük valami bűnnek a következménye és az persze az ö tudományával gyógyítható. Eszelős tanácsaival családokat képes szétrombolni. Neki mindenre gyógymód a sok gyerek. Egy hölgy hozzá fordult a problémájával tanácsért. A válasz, jó néhány gyereket kell szülni. A hölgy mondta, hogy a férje nem akarja. Asztrológusunk a válást javasolta, annak ellenére, hogy a hölgynek egy kiegyensúlyozott kapcsolata volt a férjével. Ez megdöbbentő, hogy valaki veszi a bátorságot, ahhoz, hogy egy családot szétromboljon.

De aki le meri leplezni a mindent tudó bölcs asztrológusunkat, azt veréssel fenyegeti, ha az illető nem ijed meg, akkor megpróbálja lejáratni, hogy az illető ráállított SRI ügynök, főleg ha az illető ellene van a székelyek Jobbik rajongásának és mer önállóan gondolkodni az autonómiáról. Ebből az esetből jöttem rá, hogy milyen sok összefüggés van a sarlatán asztrológus és a SRI, a SRI ügynök között. A tudás hatalom. A személyekről szerzett tudásunk révén hatalmat gyakorolhatunk az illető személyek fölött. A titkosszolgálatok módszere, amivel le akarják szerelni ellenállásodat, az, hogy érzékeltetik, hogy előttük nincsen titok, mindent tudnak rólad . Asztrológusunk, ha valaki meg meri támadni, és tudja az illetőnek a születési adatait, megcsinálja a horoszkópját, ami természetes, hogy negatív lesz, és végül a szemébe vágja, ki nem mondottan, hogy mindent tudok rólad, a kezemben vagy, bebizonyítom egy senki vagy. Az asztrológusunk érzékelteti az ellenfelével, hogy mindent tud róla, ezért hatalma van fölötte. Vajon a titkos ügynök, meg a sarlatán asztrológus nem ugyan annak a hatalmi szomjnak a megnyilvánulásai?!

Asztrológusunk nagy metafizikus. Heidegger a metafizikát a hatalom gyakorlás egyik eszközének tartotta. Asztrómókusunk valyon nem csak hatami mániáját éli ki az asztrológi és a metafizika révén, másokon, mint egy SRI – s?!

Mókusunk Hamvas bálványozó, de érdemes elolvasni Hamvas Béla tanulmányát az asztrológiáról, http://www.hamvasbela.org/szavak/asztro.html , hogy kiderüljön asztrológusunk gyakorlatának sarlatánsága.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Kedves Szilárd! Nagyon szépen kérlek, mint az emberi lélek nagy ismerőjét, aki olyan mélységekbe ereszkedett le a lélek mélységeibe, hogy Jézus, Buddha azóta is sárgulnak ott fenn az irigységtől – de vigyázz nehogy ott rekedj, Jézus és Buddha visszajöttek azon mélységekből, mert ha ott rekedsz akko elborul az elméd – hogy segíts egy székelyföldi asztrológuson, aki ott rekedt a mélységekben, elmélye elborúlóban van és ebből kifolyólag krónikus agresszivitásban szenved. Heidegger igazát bizonyítja, hogy a metafizika, asztrológusunk krónikus metafizikus, a hatalom gyakorlásának egyik formája, az pedig nem egyéb, mint agresszivitás.

Sajnos ezen asztrológus, agressziivtásával volt feleségét kínozza, mocskolódó írásokkal, amik inkább asztrológusunkról beszélnek, mondanak el sokat és nem volt feleségéről. De mondjuk a betű betű, de az a link alak asztrológus attól sem riad vissza, hogy a nála maradt gyerekekkel veresse volt feleségét, kérlek segíts szegény asszonykán ne szenvedjen tovább.

Üdvözlettel: Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Az írásom hozzászólás a következő íráshoz: http://www.thesecret.hu/blogok/joo-violetta/kozma-szilard-csernus-imrerol#comment-140200

Hát ha valaki veszélyt jelent a tanácsaival a naiv hívőkre a Szilárd. Megdöbbentő az a felelőtlenség ahogy belerondít emberek életébe, válásokat javasol, csak úgy, mert ő mindentudó.

Csernust vádolja azzal, hogy képtelen a házasságra. Hát Szilárd ne marháskodj, neked nem volt az életbe egy normális házasságod - az egyik nőd az eljegyzéseteken hagyott faképnél. Akitől elváltál nem olyan rég azt valami megdöbbentő aljasan mocskolod. Róla is azt állítod, hogy képtelen valamire, amúgy rólam is, Csernusról is, nálad ez egy unalomig ismételt motívum.

Ha valaki neked nem tetszik rögtön előrántod a horoszkópját és bebizonyítod, hogy tök hülye, képtelen.

Engem, mert próbálom felvilágosítani az embereket, megvédjem tőled potenciális áldozataidat, azzal próbálsz hiteltelenné tenni, hogy ne higgyék az emberek, amiket rólad írok, hogy a román titkosszolgálat ügynökének teszel ki, ki rád van állítva. Engem nem érdekelnek ezek a vádak, nem tudsz ártani, mert nekem nincsen szükségem jó hírre a megélhetéshez, mint neked. Egy vérbeli vallásos anarchistának nem számít, hogy mit hisznek róla.

De jól tetted, hogy annak tettél ki, mert így rávilágítottál a volt román titkosszolgálat módszerei és a tied közötti hasonlóságra. Amikor kihallgattak, akkor az egyik módszerük az volt, hogy érzékeltették, hogy mindent tudnak rólad, tehát a markukban vagyok. Ezt látom nálad is, ha valaki nem tetszik, vagy kritizálni mer, akkor előrántod annak a horoszkópját, ahogy láttam a hiányokat elég hasból pótolod, és azzal vágsz vissza, mint a volt szekusok, hogy hát mindent tudok rólad, a markomban vagy. A tudás hatalom. Szilárdka te hatalommániás vagy. Nagy metafizikus vagy, de ha jól tudom, Heidegger a metafizikát a hatalom gyakorlás egyik formájának tartotta. Hatalmi mániádat tanácsadás ürügyén éled ki.

Számon kérted egy levélben, hogy a memoáromban a hatalom üldözöttjének teszem ki magamat, a kommunizmusban, de kérded, hogy fel tudom-e mutatni a szekus dosziémat, mert te igen. Hát tudjad, hogy kértem és nem kaptam meg, és tudod kik nem kapják meg kik most is figyelve vannak?! Még a román katonai titkosszolgálat is kihallgatott, ehhez keveseknek volt szerencséjük. Egy kicsit nagyobb pácban voltam, mint az olyan szájhősök, mint te, kik csak szájukkal vívták ki a megfigyeltség érdemét. Eszement asztrológusoktól nem tart a román titkosszolgálat.

A másik ok mi miatt besúgózol engem, hogy azt írtam, oda alacsonyodtál le, nagy szellem kutatóként, hogy a Jobbik propagandistája legyél a Székelyföldön - írásodban kinyaltad Morvai Krisztina plasztikáját. Még támadsz a székely autonómiát kritizáló írásaim miatt is, melyeket azért írok, szerinted, hogy lejárassam az autonómia törekvést, mint a "SRI misztikus ügynöke", ahogy te nevezel engem. Hát így volt ez mindig, aki gondolkodni mer az ellenség.

Röhej volt nézni, a Heti hirdetőben a hirdetéseidet, éveken keresztül, ahogy kínlódtál, váltogatva kínálataidat, hogy valahogy pénzre tegyél szert, hol a betegség rejtett titkának feltárásával akartad ámítani az embereket, hol kurozslást, rontás bontást hirdettél, hátha többen mennek, jobban lesz lóvéd. Természetesen, ez ellen is úgy védekezel, hogy azért figyeltem hirdetéseidet, mert besúgó vagyok.

A rejtett titkok feltárásával való ámítás azt árulja el nekem, hogy te vagy saját magad előtt egy nagy titok - és bele fogsz hülyülni a titkod megfejtetlenségébe.

De a legröhejesebb az egyik kisfilmed, majd előkerítem, bevezető szövegében vagy, hogy olyat tudsz a teremtésről, amit még eddig senki nem tudod. Ha jól tudom a te betegséged az én inflációja!!!

Amikor tudomásul vetted, hogy mit írtam rólad, a nekem írott leveledben veréssel fenyegettél, hogy hozzánk jössz és elkensz, ha nem veszem le az írásomat rólad - hát én még írtam. A verekedést mesteredtől, Hamvastól tanultad ugye?! Amikor visszaírtam, hogy rendőrséget hívok, akkor azt írtad, hogy egy anarchistát nem véd meg a rendőrség - hát ez a válaszod sokat mond okosságodról, hogy te ki is vagy igazán értelmileg.

Levélben írtad és ez a legbeszédesebb rólad, hogy engem börtönbe kéne csukni és elterjeszteni rólam a börtönben, hogy kiskorút erőszakoltam meg, ezzel kéne büntetni engem. Alaptalanul elterjeszteni valakiről valamit, anélkül, hogy az tudna védekezni, a börtönben nem nagyon lehet, nagyon nagy alattomosságra vall, még ha valaki úgy is írja, hogy csak "kéne". Tehát ez amit írtál, hogy kéne tenni velem, két dolgot árul el rólad, hogy alattomos vagy és agresszív a végtelenségig.

Ha te ilyet írsz, hogy valakiről alaptalan dolgot kéne elterjeszteni, akkor azt teszed is. Ezért írod, hogy kölcsön leptoppal írok, hogy alkoholista vagyok. Voltam nem tagadom, de leszoktam, italról bagóról, már hét éve. Egy olyan változásra voltam képes mire te soha nem.

A te eseted vak vezet világtalanokat!!!

Te Szilárd azért megkérlek valamire! Van egy asztrológus Erdélyben, ki krónikus agresszivitásban szenved. A feleségétől elvált és a nála maradt két gyereket, a négyből, arra biztatja, hogy verjék az anyjukat, kérlek lépj közbe, mint család asztrológus.

A család asztrológiáról jut eszembe, hogy mostanság Szilárdka azt űz, az tesz ezt ki nem élt soha egy normális házasságban. Önkényesen javasol válást. Mondtam vak vezet világtanokat.

Ezt nem azért írtam, hogy védjem Csernust, hanem ne legyen olyan egyoldalú a kép, lássák mások is, hogy ki is igazán az aki olyan nagy okosnak hiszi magát.

Tudod Szilárdka, hogy ellenem a háborút eleve vesztésről kezdted, mert nekem nem számít, hogy mit hisznek rólam, de nálad igen, mármint a hisztérikus reagálásodból kitűnik.

Hisztérikusságod, erőfitogtatásod, férfiasságod kényszeres bizonygatása, mit ahogy egy előadásodon láttam, azt bizonyítja, hogy te megrekedtél a személyiségfejlődésben még a gyerekkorban. Egyik könyved címlapján a te fotód van nagyon nagy méretben a középen, ez mindent elárul, hogy a te vagy mindennek a közepe, rólad, az önös énedről szól minden. Nagyon veszélyes, mikor egy gyerek ember, gyerek-felnőtt tanít másokat.

Az asztrológiához meg azok menekülnek kik krónikus önbizalom hiányban szenvednek.

A csillagjegyek archetípusok. Azokról jó tudni, ha nagyon közel mész hozzájuk, ha állandóan velük foglalkozol, akkor a foglyává tesz, a kép és az elmét megzavarja, eszelőssé tesz, példa rá derék asztrológusunk. Vagyis vigyázni kell az archetípusokkal, mert azok elnyeléssel fenyegetnek és elnyelhetik a személyiséget, soha nem szabadul a személyiség tőlük. Valahol itt a másik probléma Szilárdkánál, nincsen már neki szémélyísége, csak képek, mik fogva tartják.

Csernusnak az anyához való kötöttségét, az elszakadás képtelenségét veti a szemére. Szilárdkánál az asztrológia és a metafizika rögeszme. A rögeszmék az anyának felelnek meg az anya kötöttségnek, az anya nyújtotta biztonságot a rögeszmék nyújtotta biztonsággal helyetesíti, ababn az életkorban mikor az anyáról le kellene válnia.

A Szilárdka a nőiességgel küzd, sokaknak vágj a fejéhez, sokakat vádol a nőiességnél való megrekedéssel, de sajnos ezzel, hogy ez visszatérő motívum nála, minden ellenféllel szemben, le lehet vonni a következtetést, hogy az az ő problémája, megrekedt a női princípiumnál a személyiség fejlődésben, a női princípium elnyelte személyiségét. Az ő korában már rég túl kellene legyen azon ami a személyiség fejlődés folyamatában az érett személyiség feltétele, a nő és férfi pólusok egyesítése. De meg kell figyelni támadó írásait és rögtön látszik, hogy majdnem mindenkivel szemben ugyan azok a motívumok jelennek meg, ebből látszik, hogy horoszkópiája mondva csinált.

El kell olvasni Szilárdka mesterének Hamvas Bélának az írását az asztrológiáról, meg van a netten, és abból, amit a horoszkópiáról ír Hamvas abból kitűnik, hogy milyen ellentmondásos Hamvas tisztelő és majmoló, és Hamvas írása nyomán kitűnik, hogy a tanítvány milyen sarlatánságot művel a horoszkóppal és a magas szintű metafizikájával, melynek Hamvas szelleméhez semmi köze. Hamvas biztos nem nyalta volna ki a szélsőjobbos Morvai Krisztina plasztikáját, mint Szilárdka tette.

Szükségesnek tartottam Szilárdka rövid kielemzését, hogy lássák az olvasók, hogy ki tartja markában, a horoszkóp alapján Csernust.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Még amikor Székelyudvarhelyt laktam ismerkedtem meg Kozma Szilárd asztrológussal. Többször találkoztunk az életben, de nem nagyon kedveltem Szilárdot, mert a kedvenc metafizikáját, ellentmondást nem tűrő hangon kényszerítette beszélgető partnerére. Az egyedül üdvözítő Roma után, nem volt kedvem Szilárd egyedül üdvözítő metafizikájához.

Mióta megtapasztaltam, hogy önmagunkhoz és az Istenhez az egyszerűség visz közel és mi a legegyszerűbb, mint a csend. Mióta megtapasztaltam, hogy elég a puszta csend és a múlandóság közvetlen szemlélete, nem tartom fontosnak, sőt károsnak tartom a bonyolult metafizikai ismereteket. Az igazi tudás, nem másoktól tanult metafizikai ismeretek összessége, hanem a közvetlen csendben születő felismerés, a közvetlen látásból születő felismerés, önmagad közvetlen élményéből születő felismerés. Az az igazi tudás, melyet a csendben a belső tudótól kapsz és nem valamilyen külső tanítótól kapott, külső metafizikai tudás.

A megismerés nem egy bizonyos mennyiségű racionális tudásanyag révén jön létre, amely ismeretet közvetít, hanem a szeretetteljes egyesülés révén. Az önmegismerés azt jelenti, hogy egy vagy önmagaddal és nem mentális ismereteket jelent. Önmagaddal való egység révén vagy egy másokkal ás így ismersz meg másokat is. Az önmagaddal való egység és ebből származó önismeret az alapja a másokkal való egységnek és mások megismerésének. Lényegében az alap az Egy, ami összeköt.

A metafizikai ismeretek túlburjánzása és önálló léte, az elme leszakadásának a jele az Egyről, az egységről. Az így önálló létet nyert elme a metafizikában, a szeretetteljes egyesülés legnagyobb akadálya lesz. Korunk, keleten is, az elme leszakadása révén az önálló létet nyert tanok bábeli zűrzavara. A tanok sokasága a legnagyobb akadályai az egységnek az Egy élményének, az igazi megismerésnek. Az olyan tanítók, mint Kozma Szilárd csíkszeredai asztrológus, csak a szétszórtságot növelik bonyolult metafizikáik révén, az egység élményét akadályozzák.

Nézzük csak meg, hogy milyen egyszerűek Jézus szavai, de a kinyilatkoztatott szent könyvek nagy része és ahogy távolodunk időben egyre bonyolódnak a tanok, egyre közvetettebbekké vállnak. Az elején a bölcsességet mindenki érti, később csak a tanultak. Az Istentől és a természettől legtávolabb a közvetettség áll és legközelebb az egyszerűség. Ha az emberiség szellemtörténetét nézzük, akkor azt látjuk, hogy az egyre nagyobb bonyolódás és közvetettség fele tart, így egyre jobban elszakad az Isten és természet egyszerűségétől, közvetlenségétől. Az Egy élménye, csak a közvetlenség és egyszerűség révén lehetséges, mert az Egy a végtelenül egyszerű.

Jézus tanítói nagysága abban van, hogy nem akar közölni semmit, hanem rámutat a valóságra, amit közvetlenül látni kell. Az önhitt tanítók, már valamit akarnak közölni, valami mondanivalót, tant akarnak átadni. Az igazi tanító tudja, hogy nincs mit átadni, látni kell saját szemmel közvetlenül. A tanítónak, kinek átadni való tudása van, az már az elszigetelődött ember ki önállónak érzi magát, az Egytől elszakadva. Az önállóság illúziója az alapja az önálló tannak. Akinek élmény az Egy, az tanítóként, csak a mutató ujj szerepét ismeri és nem az önálló tudásét.

A buddhizmus, amikor a szomjról beszél, nem tanít hanem rámutat egy közvetlenül megélhető valóságra. Az Ismeretlen felhője című, középkori misztikus műben arra figyelmeztet az ismeretlen szerző, hogy a misztikus könyvek olvasása is lehet puszta izgalom keresésből. De miért keresi az izgalmakat a könyvekben az ember? A szomjból kifolyólag. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ha misztikus, metafizikai munkákat olvasnak már lelki életet élnek és nem gondolják, hogy csak a szomjat táplálják. Nem fedezik fel, hogy nem könyvekre, metafizikákra van szükségük, hanem önmaguk, végtelenül egyszerű belső világára, azt szomjazzák. A misztikus, metafizikai könyveket olvasók nem veszik észre, hogy önmagukkal való szeretetteljes egyesülésnek, önmaguk megismerésének épp a misztikus munkák, a metafizikák a legnagyobb akadályai. A belső mester épp a sok könyv miat, épp a tudás miatt nem tud megszólalni. A könyvekből szerzett tudás az út elején lehet jó, utána, mint ahogy Jung is figyelmeztet káros is lehet, akár a lelki épséget is veszélyezteti.

Mi történik korunkban? A tudás növelése és nem csak a technikai, hanem a misztikus, metafizikai tudásé is. A Prédikátor könyve azt írja, hogy aki a tudást növeli az a szenvedést is növeli. A metafizikai tudás a szomjat növeli, a szomj növekedése a szenvedést növeli. Az egység hiánya, önmagunkkal való egység hiánya szenvedéssel jár. A Szilárd féle metafizikusok, csak az emberek szenvedését növelik metafizikus tanításaikkal. Nem tanítókra, misztikákra, vallásokra, metafizikákra van szüksége az embereknek, hanem a közvetlenül adott csendben, a felismerésre, hogy végtelenül közel vannak önmagukhoz és azon keresztül a földhöz és Istenhez. Itt jegyzem meg, hogy igazi környezet kímélés akkor lesz, amikor az ember felismeri a végtelen közelséget, önmagán keresztül, a földhöz.

De érdemes ezt a kérdést az ember autonómiája felől megközelíteni, mely nem mond ellent az egységnek, vagyis amelynek alapja épp az Egy élménye. A Prédikátor könyve azt írja, hogy a dolgok mindmegannyian megterhelnek. Ha az emberi történelmet nézzük, akkor azt látjuk, hogy egyre jobban szaporodnak a létéhez szükséges, mentális és egyéb külső technikai eszközök, egyre ráutaltabb az ember saját találmányaira. Az Egyről leszakadt elme tartalmai épp úgy dolgok, mint a külső tárgyak. Ebben az esetben igaza van keletnek, hogy a puszta elme anyagias. A dologias eszközök szaporodásával, akár mentálisak, akár anyagiak, az ember a külső dolgokra való egyre nagyobb ráutaltságával egyre jobban elveszítette autonómiáját. A külső dolgokra való ráutaltság, - ide tartoznak a metafizikák is, mert ami pusztán mentális az külső – a belsőnkkel való egység hiányának a jele, az egység hiánya szenvedéssel jár, mert ahol nincs belső alap, szilárdság, ott a külső teherként jelentkezik és szenvedést okoz. A sok tan, misztika, metafizika az alaptól, az Egytől való eltávolodás jele és nem valami fokozatos szellemi, lelki fejlődés jele. A sokasodás, a bonyolódás, mindig a degradáció jele.

Az ember autonómiájának a jele, hogy nincs ráutalva, vagy csak minimálisan külső eszközökre, mentális eszközei, pedig egyértelműen a belsőből származnak a belső tudótól. Az ember autonómiájának alapja az önmagával való egysége és azon keresztül az Eggyel való egysége.

Érdekes módon a kisebbségi autonómia törekvések nem az ember autonómiájából indulnak ki, amely a közösségi autonómia alapja, hanem egy olyan intézmény rendszerből, amely inkább függőséget jelent, mint autonómiát. Amikor egy nemzeti közösség, kisebbség, autonómiáját külső eszközöktől tesszük függővé, akkor az illető közösség rég elveszítette autonómiáját. Egy nemzeti közösség akkor autonóm, ha minél kevesebb külső eszközre van szüksége megmaradásához. Ez az tagjain múlik, hogy mennyire függnek a külső eszközöktől, mennyire autonómok.

Az elme bonyolódása annak a jele, hogy az elme elszakadt forrásától, gondolatai nem az Egyből származnak, - a metafizikák, az Egytől való elszakadás jelei. A vallások, akkor válnak fontossá, nyernek önálló létet, ha az egység meg szűnik. De akkor mi révén tér vissza az Egybe az ember? Az Egy közvetlenül működik az emberben a szimpla csendben. A szomj, amilyen közvetlen, olyan közvetlen annak a kioltása a csend. A csend és az Egy egyszerűsége egymást feltételezik. Nem metafizikákra van szükség, hanem csendre, pusztán csak csendre.

Ha a mítoszokat nézzük, akkor láthatjuk, hogy amikor a dolgok elszakadnak forrásuktól, az elme elszakad forrásától, akkor bekövetkezik mindannak pusztulása, mi távol van forrásától. Mi távol van forrásától az őt éltető elemétől van távol és az nem életképes. A külső sokaság, a bonyolódás alapja, az elem elszakadása forrásától. Az elmét a puszta csend képes vissza vinni forrásához, nincs szükség semmilyen aszkézisre, tanra, metafizikára, misztikára, vallásra. Az én vallásos anarchizmusom szerint el kell dobni minden eddigi vallást, tant, misztikát, metafizikát, vallást és az elmét a puszta csendre kell helyezni, hogy visszataláljon forrásához és a forrása megtalálja őt. A mítoszok alapján láthatjuk, hogy igazi megújulás csak akkor van, ha minden megsemmisül és a nulláról minden újra kezdődik. A vallásos anarchista ezt maga teszi meg, az által, hogy eldob minden vallást, misztikát, tant, metafizikát és a puszta csendnek hódol, ahol megtalálja a Kezdetet.

Az emberiség elméje annyira elszakadt forrásától, hogy mindaz mit benne hordoz csak a sokaságot a zavart növeli. A tanok fokozatos növekedése egyre nagyobb szenvedést okoz az embernek. A közvetettség és így az ember elszigeteltsége az Egytől és önmagától egyre nő. A külső dolgokra való ráutaltság, ide tartoznak a mentálisak is, egyre növekednek, így az ember egyre jobban elveszíti autonómiáját. Ebből a kiút az elme visszatérése forrásához a csendben, minden eszköz nélkül, de ez csak úgy lehetséges, ha eldobunk minden külső eszközt, minden tant, minden vallást, minden metafizikát, minden misztikát. Kozma Szilárd a régi világ terheit nyögi és azt nyögeti másokkal is, metafizikáját kínálva.

De ez nem is volna gond, ha csak ezt tenné Szilárd. Sajnos vannak neki nagyon veszélyes “jó tanácsai” is az egészségre nézve. Évekkel ez előtt, átutazóban voltunk Szeredában és felkerestük őket. Mondtuk, hogy a Feleségem krónikus beteg, mondanom sem kell, hogy Szilárd ezt metafizikai kérdésként kezelte és azt mondta, hogy a személyben lévő metafizikai problémát kell megoldani és nem kell gyógyszert szedni. A Feleségem, ha nem szedné a gyógyszereket beláthatatlan következményei lennének, - tehát nagyon nagy felelőtlenséget árult el Szilárd magáról az emberekkel kapcsolatban. De az érdekes nem itt van. Közben Szilárd kiment a szobából, melyben voltunk és bejött a felesége, ki elmondta, hogy Szilárd nem tud aludni, ha nem vesz be altatókat. Azt hiszem, hogy közönsége csaló, ki maga gyógyszert szed és másnak, súlyos betegnek ajánlja, hogy ne szedje. Hát ha nem tud aludni a metafizikus úr, akkor neki is nincsenek-e metafizikai problémái és ha vannak, akkor miért nem oldja meg a metafizika útján, mint ahogy tanácsolta és miért szed gyógyszereket. És kérdem én azt, hogy mit érnek annak metafizikai és asztrológiai ismeretei, ki ilyen közönséges csaláshoz folyamodik. Nagyon szomorú, hogy egy ilyen közönséges hazug, emberek életét akarja irányítani, tanít, beleszól felelőtlenül mások életébe. Nem tudom, hogy mi értelme van a metafizikai ismereteknek, ott ahol egy szimpla felelőségtudat, szimpla belátási képesség nincs. Vagy csak ennyit lehet tanulni a metafizikákból, mit Szilárd tanul. A népi bölcsesség, ezt nagyon egyszerűen fejezi ki: “bort iszik és vizet prédikál.” Vagy egyszerűen, biblia nyelven, azt mondhatjuk, hogy hamis tanító, kinek tettei nincsenek összhangban tanításával. Nagyon válságos kor, igazi kór, amikor az ilyenek is tanítókká lépnek elő, mint Szilárd. Kozma Szilárd, mesterének Hamvas Bélát tartja, hát ha ezt a Szilárd féle szélhámosságot tudná a mester, nagyon szégyenlené tanítványát, mert Hamvas Béla, felelőtlenül biztos nem mondta, egy krónikus betegnek sem, hogy gyógyszer helyett gyógyítsa magát metafizikával. De itt még van egy másik gond is, nem hiszem, hogy Hamvas egyet értene Szilárddal, ahogy hangsúlyozza az asztrológiát. Hogy Szilárdnál, ilyen nagy hangsúlyt kap az asztrológia és a metafizika, vagyis az elme alapú tan, azt sugallja, hogy elméje nincs összhangban lelkével. Az álmatlanság a lelki diszharmónia jele. Ahol diszharmónia van, ott a bizonytalanság uralkodik és azért kell metafizikákba kapaszkodnia, asztrológiába kapaszkodnia, hogy a belső bizonytalanság elől elmeneküljön. Diszharmonikus ember akar harmóniára vezetni másokat, erre mondják, hogy vak vezet világtalanokat.

Nagy Attila Puli

A tavaly ismerkedtem meg, az interneten, Tóásó Előddel, csak egy (marosvásárhelyi) internetbarátság révén. Édesapám szovátai volt, így gyorsan közel kerültünk. Többször beszélgettünk, az utolsó beszélgetésünkkor már Bolíviában volt.

Kimeneteli szándékáról tudtam a közös ismerősünkön keresztül. Gondoltam, ha felhív megpróbálom lebeszélni, hogy először fejezze be az egyetemet és az után mászkáljon. De nem akadtunk össze a Skypen és én gondoltam, hogy amúgy az Ő baja, végül is nem tettem erőfeszítést, hogy meggyőzzem, hogy még maradjon otthon, - ezt most bánom. Miért? Akkor is az volt a benyomásom, hogy egy tiszta ember és most is a beszélgetéseket újra olvasva azt látom, hogy egy tiszta ember és ami fontos, nem agresszivitásra szomjazott.

Beszélgetéseinkből az derül ki, hogy lelki békére szomjazott, az önkereső ember lelki békevágya volt benne. De tudni kell, hogy az önkeresők, egyúttal, ha fiatalok egy kicsit kalandvágyók is. Többre vágyott, mint a hétköznapok taposó malma, itt kell keresni Előd kimenetelének mozgató rugóját.

Na de rendre veszem Elődnek a Skypeon tett kijelentéseit.

Tóásó E. Előd: “nem gondolkoztál azon, hogy fogod a batyudat és elmész valamerre Tibet vagy ilyesmi, amit nem érintett a pénz? Én szívesen elvonulnék a világtól, megtermelném a sajtomat vagy valamit”.

Továbbá azt írta, hogy egyedüllétre vágyik de ugyanakkor közösségre is és itt érdekesen fogalmazott: “kellenek szerzetes társak akik elmennek mellettem.” És ami nagyon fontos, azt írta, hogy “elcsalnálak”. Erre azt válaszoltam, hogy “Feleségem van.”

A beszélgetéshez az alap az volt, hogy teológiát végeztem (vallásos anarchista vagyok) és kifejtettem neki, hogy a szerzetesség, a magányos remetei formájában még mindig vonzó ideál számomra. De mivel nős vagyok ezt egy tanyasi élet formájában tudnám elképzelni. Na ez volt a találkozási pont számunkra. A témát lényegében Ő indította.

Ezek alapján nem nehéz megállapítani, hogy egy spirituálisan önkereső nagyon tiszta emberrel hozott össze a sors. Ő befele akart fordulni de egyben kalandra is vágyott. Ez nem zárja ki egymást a lelki életben: az önkeresésnek nem csak a csend a befele fordulás a formája, hanem a kaland, vagyis a vándorlás. Az önkeresésnek nagyon is összetartozó szimbólumai és nem zárják ki egymást, a barlangban meditáló remete és a vándor. Vannak, akiknél a lelki önkeresésnek ez a kettős formája, ez a kettősség, ami az emberben van lényegében, zavart okoz, nem ismerik fel, hogy szervesen egymáshoz illesztve kell megélni mindkettőt, mert mindkettő fontos. Előd ezt lehet nem ismerte fel. Először tapasztalatokat kell szerezni, vándorolni kell és az után a csendben meditálni.

Tény az, hogy kalandot keresett és hozzá társat ezért írta, hogy “elcsalnálak”. Sajnos a társat megtalálta Eduardo Rózsa Flores személyében, akiben meg is találhatta, de csak elvileg a misztikus partnert, mert Eduardo az iszlám misztikus ágának volt a követője. Én nem tartom misztikusnak Eduardot. Lényegében a kalandot választotta elsőnek Előd, de ez nem azt jelenti, hogy nála világos volt a két lelki út szerves egysége. Igaz ez nem is fontos, ösztönösen is el lehet indulni a lelki élet útján az igazi utak így is kezdődnek.

De végül is nem tudom elképzelni, ezek alapján, hogy Ő terror akcióban akart részt venni, az aki önmagát kereste. Még fogok idézni tőle, amik azt bizonyítják, közvetve, hogy nem vehetett részt merénylet előkészítésében.

Lelki életre vágyott, kalandra, ehhez társra. Miért? A következő kijelentése árulja, hogy ezek mögött mi volt.

Tóásó E. Előd:”most kezdek rájönni, hogy semmi értelme annak, hogy itt robotolok ezeknek”. Ez 2OO8 X. 7-én hangzott el.

Megunta a hétköznapok szürkeségét, és mélyebb értelmet akart adni életének. Ezzel szokott kezdődni az igazi leki élet, hogy a mindennapokat, mint puszta külső formát börtönnek érzed. És nem az intellektuális kíváncsiságból megvett Osho és annak otthoni kényelmes olvasása a lelki élet kezdete, hanem magának az életnek kell a lelki élet kezdetének lennie. Na valahol itt van Tóásó Előd tragikus útjának gyökere és mozgató rugója. Ezek alapján nem hiszem, hogy terrorista lett volna. De a további kijelentése is arra utal, hogy önkereső volt.

Tóásó E. Előd: ”elmegyek Írországba, összeszedek némi pénzt majd elvonulok valami pap neveldébe.

Amikor azt kérdeztem, hogy a katonai pálya vonzó-e azt válaszolta: “de nem leszek sem a magyar sem a román sereg része – a nemzetbiztonsági kockázat része vagyok”. Ebből, csak azt a következtetést tudom levonni, hogy a fegyver nem vonzotta.

Tóásó E. Előd: “hát mindegy, nem az igazi ez az élet, nem érzem jól magam.” Hát azt hiszem, hogy ezekben a kijelentésekben kell keresni, útjának mozgató rugóit.

Megkérdeztem tőle, hogy: “csavaroghatnékod van?” A válasz egyértelmű igen volt. Csak hozzá tette, hogy nincs pénze és társ. Azt hiszem, hogy a társkeresés hozta össze Eduardoval, akivel ismerték egymást, de úgy tudom, hogy nem fűzte hozzá szoros barátság.

Tovább olvasva beszélgetésünket, azt írja, hogy neki elvonulni elmélkedni kell a társ. Beszélgetésünk alapján azt mondhatom, hogy Ő szellemi vezetőt keresett és nem egy kalandorhoz szeretett volna csatlakozni, - hogy, hogy kötött ki Eduardonál nem tudom. Vagyis tudom, Eduardo, látszólag, ennek is meg tudott felelni.

A következő szavait olvasva szerzetesrendet emleget, hogy oda vonulna. Ezeket a kijelentéseket nem tudom összekapcsolni a terrorral.

A további mondatában arról vall, hogy az életében hiányzott a szellemi instrukció: “kell az a szellemi instrukció, ami hiányzott az életemből.” Ezek mind arra utalnak, hogy Ő szellemi vezetőt és utat keresett.

Most jön két kijelentése, amiben most utólag valami fátum szerűt érzek.

Tóásó E. Előd: “de valahol el kell kezdenem ... ezt az utat ki kell járnom”

Valami belülről kényszerítette az “útjára”.

Érdekes, ahogy írja: “majd ha eljön az a szellemi időm, akkor saját kézzel akarok könyvet nyomtatni”.

Arra vágyott, hogy nyugodtan legyen olvasni ideje, lelki könyveket. Hát a puskaporszag nem összeegyeztethető ezzel. Nyugodtan olvasni és terrora készülni nem lehet.

Utolsó beszélgetésem Előddel a tavaly december 3O-án volt, akkor már ott volt Bolíviában. A beszélgetésünk alapján, amit nyugodtan ellehet mondani, hogy Ők a Morales elnök ellenes körökhöz tartoztak, vagyis azokkal szimpatizáltak, de ez még nem jelent elnökgyilkossági szándékot.

Kérdeztem Eduardoról, hogy hol van, de az elöl elzárkózott, hogy bármit is mondjon Eduardoról. Csak egy skypeos, néhány mondatos beszélgetés erejéig ismertem Eduardot. A vele kapcsolatos kijelentésemet, hogy egy felforgató ügynök volt újra gondolom. Lehet nem is ez a fontos, hogy ügynök volt-e vagy nem, hanem, m int ember ki volt a belső mozgató rugók. Lehet, hogy túl hamar ítélkeztem Eduardoval kapcsolatban, vagyis vannak vele kapcsolatban fontosabb szempontok, vagyis az emberi.

A titkolózás arra enged következtetni, hogy tudatában volt, hogy ottlétük nem veszélytelen, mert az ellenzékhez tartoztak, akik autonómiát akartak, az ország azon részének ahol a szelídebb, (ezt Előd alapján írom) camba indiánok laknak és fehérek, akik ahogy ő írta jól kijönnek. Az új elnök Morales a hegyi, ahogy Előd írta, az agresszív colla indiánok közül való. Előd tudósítása szerint a colla indiánok ki akarják semmizni a cambákat. A politikai helyzet alapján, amit mindenki tud és Előd levele alapján tény, hogy ők egy konfliktuszónában voltak ahol bármi megtörténhet. Eduardo életében az ilyen helyeken érezte elemében magát, magas hőfokon szeretett égni és ez az emberi szempont a fontos és nem az, hogy esetleg ügynök volt-e vagy nem.

Amit a Napkeltében mondott a nővére annak van alapja, mert beszélgetés közben jelezte, hogy dolgozik, tehát csak fél figyelmet szentelt nekem - igaz nem írta, hogy mit és én sem kérdeztem.

Na de amiket tudósított nekem Bolíviából nem csodálkozom, hogy így jártak. Nagyon hajmeresztő dolgokat irt.

Tóásó E. Előd: “a collák a hegyvidékiek ők termesztik a koka levelet, brutálisak és erőszakosak, a minap megvertek majd élve megégettek 11 embert.” Hát ilyen helyt bármi bekövetkezhetett, mert Morales ezek közül való.

A másik beszámolója még hajmeresztőbb.

Tóásó E. Előd: “de itt a hegyvidéki indiánoknak egy törvényük van, megvernek, felgyújtanak benzinnel, ha túléled felmetszik a hasadat és a beleid körbe tekerik a nyakad körül, ez a szokásuk, nincs bíróság, nincs semmi, ezt akarják ezt alkalmazzák a hegyvidékiek.”

Ennek a beszámolónak azért van egy kis szépséghibája, egy benzinnel való felgyújtást nem tudok ki él túl.

Tény az, hogy forró helyt voltak, ahol bármi megtörténhet. A beszélgetésünk alapján nem hiszem, hogy elnökgyilkosságban akart részt venni. A beszélgetésben munkára való utalás van, mármint, hogy tényleg dolgozni ment volna ki. Lényegében Ő pénzt akart gyűjteni, hogy csendben szellemieknek éljen, ilyen kijelentések vannak a beszélgetésünkben és ezt nem látom összeegyeztethetőnek a merénylettel.

Még egy érdekes mondata volt a beszélgetésünkben: “én a konfliktust kerülöm.”

Úgy frissiben furcsálltam, hogy őt miért nem ölték meg. Gyanús volt nekem, hogy nem volt-e áruló, vagyis, hogy nem ő buktatta-e le Eduardoékat. Ezt elvetem végül is, mert hitelt adok annak, hogy kereső volt, lelki út kereső, ami nem összeegyeztethető az árulással.

Van egy másik nézetem Eduardoékkal kapcsolatban, amit bizonyítani nem tudok, csak megérzés. Nekem az az érzésen, hogy Kelet-Európában Eduardot sokan szerették volna halva látni, sok ellensége volt. Ő elég nyíltan beszélt a bolíviai helyzetről, álláspontjáról és kiutazási szándékáról. Szerintem, ez nagyon jól kapóra jött közép-európai köröknek, hogy a zavarosba Morales emberei eltegyék láb alól, már csak azért is, mert ott is az ellenzékhez tartozott. Tehát Moralesnek és bizonyos közép-európai köröknek közös ellenség lett Eduardo.

Érdekesség még az, hogy az Előd keresztapja egyszer találkozott a híres székelyföldi partizánokkal, Pusztaival, Jegessel, és Dézsivel, akik ételt kértek tőle és ő adott nekik és utána elváltak útjaik. Én megígértem neki, hogy megszerzem a Iochom István róluk szóló könyvét.

Nagy Attila Puli

Már rég óta tervezem, hogy a memoárjaimban megírjam, mi is történt, milyen szakrális esemény, a nyolcvanas évek derekán, Erdélyben, a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológián, amikor a Magyar Labdarugó Válogatott játszott, vagy klubcsapatok játszodtak nemzetközi meccset. A magyar-dán meccs juttatta eszembe, hogy hogyan énekeltük a nyolcvanas évek derekán, a Nagy asszonyunk hazánk reményét a katolikus teológián a magyarok győzelméért. A magyar-dán mérkőzés napja, az újabb magyar remények napja erre jó alkalom. Hát igen, vagy húsz éve újra és újra reménykedünk, hogy lesz még feltámadása a magyar fotbalnak.

A katolikus teológián elég sokan kedveltük a focit. A fotbal, nagy népszerűségnek örvendett. A Magyar Labdarugó Válogatottnak szurkolni nemzeti űgy volt, legfőképpen a focikedvelő erdélyi katolikus papságnak. Szülőfalum, Gyergyóditró, katolikus papja, dr Lőrinc József, annyira átélte a magyar válogatott meccseit, hogy egy idő után, Ida, a szakácsnője, gyakorlatilag a felesége, amikor a válogatott játszott, és az esperes hallgatta, akkor egy vizesronggyal a háta mögött állt, hogy nehogy agyvérzést kapjon. Na de így is csak megtörtént, hogy egy vasárnapi misén, egy magyar vereség miatt az esperes rosszul lett.

A teológián, sok volt a focikedvelő. Rugtuk is a bőrt. Gyulafehérvár, harmadik ligás csapatának edzője szerint elég színvonalasan. Én elmondhatom, hogy egy kicsít gyengébben, inkább lelkesen, de azért be-be találtam az ellenfél kapujába. Amikor nagyobb éves lettem, úgy harmad éves, akkortól már szervezgettem is a délutáni meccseket. Tekintélyt adott nekem, segített a szervezésben, hogy könyvtárosa lettem a teológia könyvtárának, negyedévtől főkönyvtárosa. Negyed, ötöd éven már kifejezetten én szerveztem a meccseket. Nem mindig ment könnyen. Volt amikor nehezen akart összeállni a két csapat. Ilyenkor aztán bedobtam olyan stikliket, hogy romlik el az idő most kell játszani, vagy jön a tanulmányi szesszió és most kell játszani mert a szesszióban nem lesz idő. Szesszióban meg arra hivatkoztam, hogy kell a mozgás, hatottak is a dumák.

Harmad évtől nem csak én jutottam hivatalhoz a teológián, hanem egy néhány kollégám is. Így lett Rózsa Gazsiból kántor, ami segített, hogy éneket rendeljek bizonyos alkalmakra a misén, vagy az esti ájtatosság alkalmával. Az én ötletem volt, hogy amikor játszik a magyar válogatott, vagy magyar klubcsapat játszik nemzetközi meccset, akkor az nap a misén, vagy az esti ájtatosságon, a “Nagyasszonyunk hazánk reményét” énekeljük. Ez az ének, magyarságért szóló katolikus Mária ének. Az énekben a magyarság, Máriát, mint a magyarok nagyasszonya védelmét kéri. Ez az ének volt az amely által az erdélyi magyarság, nyíltan is kifejezhette vallásos nemzeti érzelmét, még a kommunizmusban is. Ezt nem csak a teológián énekeltük, miséken is énekelte a nép. Amikor a misén szólt az ének akkor azok is tudták, hogy meccs van, akik amúgy nem voltak foci rajongók. Teljesen más volt az a nap, amikor ez az ének szólt. De még a teológusok is lelkesebben énekelték ezt a Mária éneket, mikor azért imádkoztunk, hogy nyerjenek a magyarok.

Akkora volt a focirajongás, hogy a Videoton, amikor kiütötte a Mancestert, akkor a lelkigyakorlatot tartó páter, Tempfli, másnap a reggeli punkta elején, bejelentette a győzelmet. Azért kellett bejelentenie, mert nem volt szabad meccset hallgatni, teljes szilencium volt egy hétig.

Természetesen meghallgattam a románok nemzetközi meccseit is, de ellenük szurkoltam. Így keletkezett, egy román győzelem alkalmával, az a rémhír, hogy a románok győzelme miatt összetörtem a rádiót. Képzelem, hogy milyen jó hírem lehetett a román szekuritátén, mert biztos, hogy oda is eljutott az álhír, vagy ha az nem is, akkor a tény, hogy a románok ellen szurkolok. Soha nem felejtem el, amikor a román Dinamo foci csapat a Beiyern Münchennel játszott. A filozófia tanárom, Jager Péter bánáti sváb volt és épp a Beiyern volt a kedvenc csapata. Valahonnan megtudta, hogy én a románokkal szemben a németekkel tartok. A meccs napján, az órája közben méltóságteljesen megjegyezte, hogy mi Nagy Attilával tudjuk, hogy kinek szurkolunk. Gondolom ez célzás is volt, azon bánáti sváb, német évfolyamtársamnak, aki német létére a románokkal tartott.

Nagy Attila Puli

A bukaresti katolikus érsekség, a román diktátor és a Vatikán piszkos űzlete volt az erdélyi magyarsággal szemben.

Elolvasom »

Nem az a fontos, hogy zsidó-e, vagy magyar, ki mondja, hanem, hogy igaza legyen.

Elolvasom »

Különös székelyföldi történetek.

Elolvasom »

Az öreg néni, egy halotti misét akart elfizetni. A tisztelendő csak annyit mondott: "Hóttlóra patkó."

Elolvasom »

Csak azon hegynek, várnak van megtartó ereje, melynek van lelki mása is.

Elolvasom »

Huszonnégy óra leforgása alatt, bizonyos időközökkel lekéstem három vonatot. Végül stoppal mentem haza Ditróba.

Elolvasom »

Nagyszüleim, egy nagy ládába rejtették a disznót az oroszok elől. Az orosz katonáknak, enni, épp arra a ládára terítettek. A disznó végig hallgatott, nem is moccant, míg az orosz katonák ott voltak. Érzett volna valamit a disznó?

Elolvasom »

A magyarországi magyar tiszt piros csizmája 1945-ben, Észak-Erdélyben.

Elolvasom »

Rövid tanári pályafutásom alatt tapasztaltam, hogy kiskorúakat szervez be a r. titkosszolgálat. Dákjaim szolgáltattak információt rólam, hogy mit tanítok történelem órákon.

Elolvasom »

Az ablaktörésről nem lehet egyértelműen állítani, hogy a r. titkosszolgálat műve lett volna. De a kérdőjel is igazolhatja Tőkést. Továbbá, arrol írok, hogy hogyan mútattak ferde képet, a RománTv egyik adásában, a székelyfőldi románok helyzetéről, és az adás hamisságát, Kökös esetén mútatom be.

Elolvasom »

Három éves lelkészi gyakorlatom igazolja Tőkés igazát, Romániában rombolják a magyar egyházakat.

Elolvasom »